Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

teatejjel

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek

Abortusz(tiltás) helyett

Előre szeretném bocsátani, hogy mindem porcikám abortusz ellenes, de ugyanennyire abortusz-tiltás ellenes is vagyok. Mivel nekem volt két spontán vetélésem, el tudom képzelni, hogy aki művi vetéléshez folyamodik, nem örömében teszi, minden más megoldás még ennél is nagyobb baj lenne az életében.  Ebben a posztban azt próbálom számba venni, mi helyett alkalmazzák szívesebben a tiltást azok, akik nem akarnak túl sokat bíbelődni a dologgal.

Tehát abból indulunk ki, hogy a művi vetélések számát a nullához kellene közelíteni. Ennek egyik rossz eszköze a tiltás. Ez nemcsak nem segít a nullához közelítésben, de növeli az illegális, ezáltal veszélyes magzatelhajtások számát. Vagyis a tiltások következtében nemcsak a magzat, de jelentős arányban a mama is belehal a műtétbe.

Mi van akkor ehelyett? Olyan több évtizedre elnyúló program, amire a tiltáspártiak nem szánnak időt, energiát és legfőképp pénzt. Szociális érzékenység, felvilágosítás, védelem. Ezek a kulcsszavai egy olyan rendszernek, ami figyelembe veszi a nők önrendelkezési jogát, a magzat jogait, és az életet védi.

Az egész az iskolában kezdődik, ahol alapos felvilágosító munkával megtanítják lányoknak és fiúknak egyaránt a felelős szexuális viselkedést. Itt nemcsak a védekezésre gondolok, bár ez az egyik legfontosabb kérdés. Arról is beszélni kell már nagyon fiatalon (alsó tagozat), hogy a szex nem valami kegy, amit a nő osztogat, a férfinak pedig meg kell harcolnia érte, hanem közös megegyezésen alapuló kölcsönös örömszerzés. Egyenrangú felek között történik, a nő nem cemende, ha élvezi, és a férfi nem pipogya, ha nem kap minden alkalmon. Igenis a nőnek is van joga szeretni és kezdeményezni a szexet, és a férfinak is van joga visszautasítani. Ha eddig eljutunk, már a nemi erőszakok számát is csökkenteni tudjuk, hiszen a női test nem megszerzendő trófea lesz, nem kell érte megküzdeni.

Azért van erre nagyon korán szükség, mert ezáltal a gyerekek zaklatása, a sérelmükre elkövetett szexuális bűncselekmények sem maradnak titokban, hiszen a gyerek tudja, hogy, ami vele történik, az nem az ő hibája, pláne nem a bűne. Tudniuk kell, hogy a testükről egyedül ők dönthetnek, és aki megsérti az autonómiájukat, az bűncselekményt követ el, szólniuk kell róla.

A felelős szexuális magatartás másik oldala a biztonságos szex. Itt megint nem a nem kívánt terhesség az egyetlen probléma, hanem a nemi úton terjedő betegségek is. Meg kell tanítani azt is, hogyan lehet ezeket elkerülni akár kisebb kalandok, akár komoly kapcsolatok során. Igen, arról is beszélni kell, hogy a kisebb kaland sem bűn, csak tudni kell a helyén kezelni. Sokat segítene, ha a fogamzásgátló eszközöket és szereket támogatná az állam, és nem lenne sok fiatalnak anyagilag elérhetetlen.

Ha ezzel megvagyunk, úgy közelítettük a művi abortuszok számát a nullához, hogy elkerülhetünk egy csomó nem kívánt terhességet. De mi van akkor, ha mégis „megesik” a lány? Nem akar gyereket, mert még túl fiatal, nincs meg hozzá az egzisztenciális háttere vagy ezer másik ok közül az egyik?

Na, ehhez kell a nagyon jól működő szociális háló. A dolognak úgy kellene kezdődnie, hogy elmesélik neki, mennyi meddő pár vár kisbabára. A terhessége alatt biztosítani kellene az ellátást olyan otthonokban, ahol akár titokban egy fedőtörténet mellett tölthetnék el azt a néhány hónapot, amíg kihordják a terhességet. (Ne szólj be, hogy az nem terhesség, amíg nem voltál a kilencedik hónapban, amikor már sem állni, sem ülni nem tudsz, és feküdni is csak abban a testhelyzetben, amiben a gyerek szeret. Egyezzünk ki egy áldott terhességben.) Sok lánynak még a családja előtt titkolni kell az állapotát, ebből lesznek aztán a csecsemőgyilkosságok.

Szóval ebben az otthonban – ahol a külvilág számára külföldi tanulmányok végzése vagy egy hosszabb utazás lenne a fedő sztori – szépen megszülnék, és azonmód örökbe adnák a babákat. Mindenki boldog: kismama nem ment a küretkanál alá, örökbefogadó szülők végre megkapták az áhított családtagot, és az abortuszok számát egészen közel hoztuk a nullához.

Ugye ezt még végigolvasni is elég volt? Hát még megvalósítani! Na ezért akarják tiltani, mert az egyszerűbb. Ahhoz csak pártfegyelem kell a parlamentben, nem kerül pénzbe, sőt a felderített esetek után kiszabott büntetés még bevételt is hozna, ha könnyű lenne felderíteni.

Tovább

A piac 3. – Apával

Apával egészen más miatt jártunk piacra. Gyerekkoromban a 70-es években elérhető apró, luxusnak számító élmények vittek minket. Később, a rendszerváltás után a bogarászás, gyűjtögetés szenvedélye.

Mi valahogy – számomra ma már érthetetlen módon – vasárnap is korán keltünk. Igyekezni kellett, hogy időben odaérjünk. Hova? Hát a pékségbe. Ha elég korán mentünk, láthattuk, ahogy kiveszik a kemencéből a forró óriáskifliket. Amíg esetleg várni kellet, figyelhettem, hogyan dolgozik a „kiflitekercselő” gép, hogyan szórnak meg néhány darabot nagy szemű sóval, és teszik be egy másik kemencébe. Maga volt a csoda.

Egy szó, mint száz, a frissensült pékáru illata utánozhatatlan és utolérhetetlen. Mi pedig ott helyben, a forró sütőlemezről válogathattunk, mielőtt a triciklin kigurult volna a többi a piacra. A ma kb. 120 forintos kifli akkor 1 forintba került. Nem tudom, apukám ezt hogyan érte el. Valószínűleg a kiterjedt kapcsolati rendszerével.

Az pedig neki legendás volt. Mindenkivel jóban volt a városban, bárkinek bármit el tudott intézni. Akkor ezt úgy hívták, szocialista összeköttetés, pedig ő csak mindenkivel barátságos volt.

De haladjunk tovább a vasárnap reggeli piacozással. Következett a túró-tejföl. Természetesen a zöldségesek zárva voltak a piacon, de azon a részen, ahol a parasztasszonyok árusítottak – tulajdonképpen bármit a frissen vágott vagy megsütött baromfitól a tejterméken át a gyümölcsig – mindig volt valaki. Itt találtuk azt az asszonyt, akinél állandó törzsvevők voltunk. Saját tehenéből fejt sajátkészítésű túrót és tejfölt mert abba a dobozba, amit mi kizárólag erre használtunk. (Megint szeretném megjegyezni, hogy az egyszer használatos műanyag nem betiltva volt, hanem még fel sem találva. Mindenki abban vitte haza a portékát, amit magával vitt a vásárláshoz.) Ehhez az asszonyhoz még házhoz is mentünk néha a finomságért.

Felnőttebb koromban már más volt a piacozás. Addigra lett lengyel piac, MDF piac és egymás hegyén-hátán nőttek ki a földből a bolhapiacok. Egyre több városi piacon lett iparcikk részleg ahol böngészni lehetett. Bárhova mentünk az országban, sőt a világban, a piacot mindenhol megkerestük.

Csodákra lehet az ilyen helyeken találni. Bárminek a bármilyen alkatrészét, mesés ruhákat, sok hasznos és teljesen felesleges holmit. Nem az a lényeg, hogy mit veszel, sőt, lehet, hogy nem is vásárolsz. A bogarászás számít. A nézelődés. A beszélgetés az árusokkal.

Bárhova megyek a világon, a piacot megkeresem. De ha csak kimegyek a közeli piacra tojást, tejet vagy mindennapi dolgokat venni, akkor is velem vannak mind a ketten: nagymamám és apukám.

Kép: https://flamand.hu/termek/70-75-g-nagy-kifli-sos/

Tovább

A vírus és a tehenek

Tudom, hogy még tartozom a Piac harmadik részével, de most más foglalkoztat. Van ugye, ez a járvány, meg vannak szkeptikusok. Ezzel kapcsolatban próbálom rendszerezni a gondolataimat. Kicsit hosszabb leszek, mint szoktam, lesznek kisebb kitérők is.

A múlt héten olvastam egy mémet, ami szerint évtizedek óta van oltás az influenza ellen, mégis van influenza. Azt akarván ezzel mondani, hogy kár is oltatni magunkat, majd ha lesz oltás a COVID ellen, mert úgysem ér semmit. Kommentben csak röviden tudtam erre válaszolni, de most kifejteném hosszabban.

Igen, a kanyaró ellen is van évek óta oltás, mégis fel-fel lángolnak kanyarójárványok a világban. Pontosan az oltásellenes mozgalmak miatt. Ha a világon mindenütt kötelező lenne a kanyaró elleni oltás, még akár úgy is járhatnánk vele, mint a fekete himlővel.

És itt jön a képbe a tehén, latinul vacca. Ugyanis erről nevezték el a vakcinát. Történt pedig, hogy Edward Jenner 1796-ban, épp egy himlőjárvány alkalmával észre vette, hogy azok a tehenész lányok, akik az ugyanakkor terjedő tehénhimlőn átesett állatok váladékával érintkeztek, nem kapták el a fekete himlőt. Kísérletképpen beoltotta a családját tehénváladékkal. És láss csodát, nem betegedtek meg.

Széles körben az oltás a 20. század második felében terjedt el. Egészen pontosan 1967-ben kezdődött egy világméretű kampány azután, hogy az azt megelőző évben 10 millió ember fertőződött meg. Ennek az lett az eredménye, hogy napjainkra teljesen eltűnt a himlő, a mai gyerekeket már nem is oltják ellene. Tehát az oltásnak igenis van értelme.

Az influenzával konkrétan az a helyzet, hogy gyorsan mutálódik. Nekem nem az a bajom, hogy most maszkot kell hordani, és a koronavírussal fertőzötteknek 2 hétig otthon kell maradni, hanem az, hogy ezt nem kell minden influenzajárvány idején. Tudom, hogy a COVID nem influenza vírus, de vannak közös vonások, és nem csak a tünetek.

Általános feltételek mellett az influenza is nagyjából olyan arányban követeli a halálos áldozatokat, mint a korona. (Most tekintsünk el attól, hogy az influenza esetében a bakteriális felülfertőzések okozta szövődmények végzetes kimenetelűek, míg a COVID maga okozza a súlyos eseteket.) Ezek a szövődmények is leginkább az időseknél jelentkeznek, rájuk nézve végzetesek. Ez akár a szkeptikusokat is erősíthetné, csakhogy influenza ellen van védőoltás. Magyarországon ingyen. Ilyenkor ősszel minden házi orvos megkapja a megfelelő számú vakcinát (ld. tehenek), és főleg az idősebbeket, egészségügyi dolgozókat és azokat ösztönzik az oltásra, akik sok ember között mozognak. Ezzel védik azokat, akikre a legveszélyesebb egy járvány.

Most ezzel az új vírussal az a gond, hogy nem tudjuk, kicsoda, micsoda, hogyan lehet megelőzni, gyógyítani. A legtöbb, amit tehetünk, hogy vigyázunk magunkra, és egymásra, leginkább idős hozzátartozóinkra, hogy el ne kapjuk. Ehhez kell a maszk, és a távolságtartás. Biztosan vannak olyanok, akik az influenzát is lábon kihordják, és szabadon fertőznek közlekedési eszközön, munkahelyen, boltban stb. Ugyanez a helyzet a vírussal is. A tesztelés hiányában nagyon sokan tünetmentesen átesnek a fertőzésen, miközben továbbadják. Jobb esetben olyanoknak, akik szintén tünetmentesek maradnak, rosszabb esetben olyan veszélyeztetett személyeknek, akik belehalnak. Nem tudjuk, hogy kinél milyen lefolyású lesz a fertőzés.

Lehet, hogy a védő oltás ennél a betegségnél is úgy fog működni, mint az influenzánál. Ott az történik, hogy hozzáértő virológusok, infektológusok és egyéb szakemberek (matematikusok is) minden évben számomra ismeretlen adatokból, szintén számomra ismeretlen algoritmus segítségével kiszámítják, hogy az influenza vírusnak melyik három mutációja fog a legnagyobb valószínűséggel fertőzni a következő télen, és ezek ellen gyártják le a vakcinákat. Aki oltás ellenére is megbetegszik, annak pechje volt, mert egy negyedik mutáns fertőzte meg.

Van rá esély, hogy a korona ellen is évente kell majd oltani a lakosságot, de lehet, hogy elég mindenkit egy életben egyszer. Éppen erről is szólnak most a kutatások.

Tehát még egyszer. Sok tekintetben igaza van annak, aki az influenzához hasonlítja a COVID-ot, mégis jobban kell vigyáznunk egymásra, és fegyelmezettebben betartanunk a védekezési szabályokat. VISELJ MASZKOT, TARTSD A TÁVOLSÁGOT, MOSS KEZET.

Mielőtt ezt sok ész osztást leírtam, konzultáltam a házi orvos férjemmel.

 

Tovább

A piac 2. rész - Nagymama

Gyerekkoromban még volt heti piac. Vagy kedden és pénteken vagy szerdán és szombaton. (Hódmezővásárhelyen az egyik, Székesfehérváron a másik.) Ezeken a napokon több kofa (ma őstermelő) hozott árut, nagyobb volt a felhozatal, mint a hét többi napján. 

Nagymama számára a péntek és a szombat vallási okból szóba  sem jöhetett, így a hétközbeni nap volt a bevásárlás ideje. Mint már az előző részben is írtam, a piacra korán kellett menni. Vásárhelyen azért voltam kéznél olyankor, mert ott nyaraltam, Fehérváron pedig anyukám 7-re járt dolgozni, ha délelőttös volt, addigra a Nagymamánál kellett lennem. 

A legfontosabb, amit a piacon venni kellett, nyáron a tyúk volt, télen a kacsa. Itt szeretném felhívni a figyelmet kedvenc szavamra, a paradigmára! Akkoriban még nem számított az állatok jogainak sárba tiprásának, ha megkötözött lábbal kellett várniuk a vevőt, és még utána is így kellett maradniuk a fáskamrában a vágásig. Abban az időben egy tyúk legfőbb joga az volt, hogy finom étel készüljön belőle. Baromfiéknál ez számított a karrier csúcsának, minden házi szárnyas erről álmodozott, és ezért még arra a csekélyke áldozatra is kész volt, hogy összekötözik a lábánál fogva egy sorstársával.

Ezért is korán kellett menni, hogy el ne vigyék az állatok javát. Nagymama nagy gonddal, hozzáértéssel válogatott. Alkudni kötelező volt, nem csak itt, a zöldségeseknél is. Nézni kellett a tollát, az izomzatát, de a már említett vallás miatt főleg azt, hogy ne legyen sérült, kívül, belül egészséges legyen. Ha egy helyen talált megfelelőt, az még nem jelentett vásárlást. Megnézte, máshol nem talál-e még jobbat, még kedvezőbb áron. Sokszor előfordult, hogy nem talált, de mire visszament, a kiszemelt áldozatok már elkeltek. Akkor be kellett érni a második legjobbal.

A másik nagyon fontos piaci portéka a tojás volt. Mai szemmel, amikor 40 és 50 forint között van egy tojás ára (vagy még drágább), talán el sem tudjuk képzelni, hogy a forintból még lehetett alkudni. Az egy forint tíz filléres tojás már extra drágának számított. (Zárójelben jegyzem meg, hogy én közel 30 éve súlyos fogadalomszegésben élek. Amikor a 80-as évek vége felé a tojás ára elhagyta a három forintot, megfogadtam, hogy életemben nem eszem több tojást, ha drágább lesz, mint négy forint.)

Krumpliból két félét lehetett kapni: a Rózsát és az Ellát. Előbbinek rózsaszínes a héja, az utóbbinak sárgás. Nagymama a Rózsát szerette, ez drágább is volt kicsit. A másikat tápnak tekintette állatok számára.

Még egy kis zöldség, és mehetünk is haza. Zöld acélvázas piros ládájú kiskocsiban húztuk haza zsákmányt. Nem volt nylonzacskó, PET palack, cekker volt, meg kiskocsi. Semmi csomagolás. Esetleg a szemes árut tették újságpapírból tekert tölcsérbe. 

A következő részben arról írok, milyen volt a piac hétvégén apukámmal. Kövessetek!

(A képen Kati néni, a Fehérvári piac ikonikus alakjának szobra.)Forrás: https://turizmus.szekesfehervar.hu/latnivalok/kati-neni-szobra

Tovább

A piac 1. rész

Az egyik, amit a legjobban szeretek a nyárban, az az, hogy ráérek piacra járni. Ez már gyerekkorom óta így van. Imádom a piacot. Bárhová megyek a világon, megkeresem a helyi híres, és kevésbé híres piacokat, mert szerintem ott lehet igazán megismerni egy helyet.

Sok élményem fűződik a vásárlásnak ehhez a helyéhez és módjához. Alapvetően két ember jut eszembe minden alkalommal, amikor kimegyek: anyai nagyanyám és édesapám. Előbbi a heti bevásárlás céljából, utóbbi „bogarászni” járt a piacra.

Ez az egész írás ma azért jutott eszembe, mert azt látom, már a piac sem a régi. Először is: nem mindegy, hogy hol van az a piac. A belvárosi csarnok, ha nincs más elmegy. Az igazi azonban a külvárosi, vidéki piac. Ilyen a pesterzsébeti is. Mégsem ugyanaz, mint régen.

Gyerekkoromban, ha az asszonyok reggel fél nyolckor nem voltak már otthon piac után, nem maradt elég idő a többi házi munkára, vagy a dolgozó nők elkéstek a munkahelyükről. Mert a 70-es években a nők munka előtt még bevásároltak. Hét óra után, a környékbeli falvakból, tanyákból az előző napi termést, terméket behozó parasztasszonyok, már engedékenyebbek voltak az alkudozásban. A forintos tojást 90 fillérért is odaadták, mert nekik is sietni kellett haza, nem értek rá naphosszat ott üldögélni.

Én manapság a rendszeres bevásárlást és a bogarászást is rutinszerűen űzöm a piacon. Az alkudozás már nem divat, nem is igazán lennék jó benne. De ami a legfeltűnőbb változás számomra, az a reggeli piac.

Most, hogy kiskutyánk van, eleinte csak felváltva tudunk a férjemmel elmenni itthonról, ezért nekem végeznem kell, mire ő dolgozni indul. Nahát, ez nem egyszerű. A mai piac hét óra körül kezd ébredezni. Még nem hozták meg a házi tejet, nem nyitott ki minden kereskedő, és a parasztasszonyok is majd csak kilenc körül érkeznek.

Amíg a tejre várok, körbesétálok. Szerencsére azért most is lehet találni egy-egy alkalmi vételt, bár a bogarászás nem olyan, mint napközben. Még ez a szerencse, mert már így is 10-15 kiló a hátizsákom.

A következő részben részletesen leírom, mi volt a piacon, amikor gyerek voltam. Egyelőre csak annyit: csoda!

Kép forrása: https://20.kerulet.ittlakunk.hu/uzlet/120307/piacoltunk-tatra-teren

Tovább